 Lábon álló termény értékesítésről kibocsátott tartalmilag hiteles számla alapján érvényesíthető az ÁFA levonási jog. Kúriai döntés- 25/2017. számú közigazgatási elvi határozat
Az ügyben elsőfokú és másodfokú adóhatósági döntést helybenhagyó elsőfokú bírósági ítélet ellen nyújtottak be felülvizsgálati kérelmet.
Az ügyben hozott Kúriai közigazgatási elvi határozat az erdőgazdálkodók és a lábon álló terményt vásárlók részére is tartalmaz érdekes és hasznos megállapításokat.
A jogeset megismerése érdekében olvassa el az elvi döntést a következő linken, vagy az oldal alján csatolt kapcsolódó dokumentumban.
http://www.kuria-birosag.hu/hu/elvhat/252017-szamu-kozigazgatasi-elvi-hatarozat
Számunkra releváns megállapítások:
Az alperes – adóhatóság – eljárása során hangsúlyozta, hogy az üggyel érintett polgári szerződéseket, ügyeteket adójogi szempontból vizsgálta meg.
A Kúria álláspontja szerint azonban: „Az Art. 1.§ (7) bekezdése és a 724/B/1994. AB határozat értelmében a szerződéseket, ügyleteket valódi tartalmuk szerint kell minősíteni, a szerződéseknek, jogügyleteknek az adózás szempontjából annyiban van jelentősége, amennyiben gazdasági eredményük kimutatható. A „lábon álló erdő” értékesítése pedig nemcsak a köztudatban, hanem az Erdőtv. által is szabályozott, hosszú ideje létező olyan speciális gazdálkodási és értékesítési mód, amit a közösségi jog is szabályoz, és olyan terméknek tekint, amely a kitermelés előtt értékesíthető. A közösségi jog, ahogyan erre a felperes felülvizsgálati kérelmében helytállóan utalt, az EU rendelet 3. fejezet 3. 54. pontjában a lábon álló faállományt befejezetlen termelési készletnek minősíti, majd a vágási kort elérve a késztermék készletét képező olyan terméknek, amely a kitermelés előtt értékesíthető.”
Valamint: „Adójogi jogviszonyban a felek közötti jogvita eldöntésére - ahogyan erre a Kúria már több közzétett határozatban is rámutatott - nem a Ptk. polgári jogviszonyt szabályozó rendelkezéseit – hanem az adójogi jogviszonyra irányadó törvényeket kell alkalmazni, és ennek során figyelemmel kell lenni az adott konkrét jogviszonyra irányadó speciális egyéb szabályokra is (Lásd.: BH2014/10/K35.).”
Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolása szerint az erdőgazdálkodó – az általa vizsgált ügyben – nem vált el az erdő tulajdonosától. Az ügyben egy erdészeti Zrt és egy egyéni vállalkozó, mint erdőgazdálkodó állított ki számlát a vevő részére, lábon álló faállomány értékesítéséről. Az elsőfokú bíróság szerint a faállomány értékesítésére nem az erdőgazdálkodó, hanem a kizárólag a tulajdonos jogosult. Megítélése szerint a felperesnek – a lábon álló állomány vevőjének – nem volt olyan jogcíme, amely alapján a fák tulajdonba vételére az elválást, a kitermelést megelőzően jogosult lett volna. Hangsúlyozta azt is, hogy nem a birtokba vétel, hanem a tulajdonosként való rendelkezési jog alapozza meg a termékértékesítést, erre alapítható az áfa visszaigénylési jog is.
A Kúria álláspontja szerint azonban: „A jogerős ítéletben kifejtett állásponttal ellentétben erdőgazdálkodó nemcsak a tulajdonos, hanem a jogszerű használó is lehet (Erdőtv. 17. § (1) bekezdése). Az erdőgazdálkodó pedig az Erdőtv. 5. § 9. pontja értelmében jogosult az Erdőtv. 2. § (1) bekezdése szerinti erdőgazdálkodási feladatok ellátására, amely alapján megilleti az erdei haszonvétel joga is, a jogszerű fakitermelés pedig beletartozik az erdei haszonvételbe (Erdőtv. 33. § (1) bekezdés f) pontja, 70. §-a).”
„Az Alaptörvény 28. cikke is a felperesi érvelést támasztja alá. A fát ugyanis kétféle módon lehet értékesíteni, ha a fa még áll, akkor „lábon álló fa”, ha már ki van vágva, azaz a perben kifejtett alperesi álláspont szerint már „elvált” a földterülettől, az erdőtől, akkor az már csak” erdei faválasztéknak” (rönk, rostfa, tüzifa…stb.) minősülhet az Erdőtv. szabályai szerint. Az alperesi álláspont elfogadása eleve kizárná „a lábon álló fa” értékesítését, ami nemcsak adójogi szempontból, hanem az erre vonatkozó nem adójogi szabályok (Erdőtv.) szerint is jelen ügyben ténylegesen és a közjogi szabályoknak megfelelően jogszerűen megtörtént.”
„A határozatok helytállóan mutattak rá arra, hogy a termékértékesítésnek – az Áfa tv. szerint – nem feltétele a tulajdonjog megszerzése, ehhez elégséges az, ha az átvevőt megilleti a tulajdonoskénti rendelkezési jogosultság, és a teljesítési időpont a birtokba adással is teljesül, ami a jelen perben irányadó tényállásra és az előzőekben kifejtettekre tekintettel megvalósult. A felperes ezért adólevonási jogát a felülvizsgálati kérelmében megjelölt törvényhelyekre figyelemmel jogszerűen gyakorolta.”
forrás: http://www.kuria-birosag.hu
|
